HTML

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Szabad Szellemem

Szabad Szellem "Szabadon szolgál a szellem" A NYugatos nemzedék jelszava Versek, képek............... Amit művészetnek vélek ma a posztmodernben.

Friss topikok

Linkblog

Archívum

A gondolkodás nem fáj, s a racionalitás sem.........

2007.05.29. 18:01 :: Szabad Szellemem

"Az ellenség neve: antiintellektualizmus… Az értelmetlen iszonyokba való belenyugvás csak oly korban képzelhető, mely elvesztette hitét az Ész, a Ráció erejében, mely gyógyíthatatlanul vaknak és értelmetlennek látja a világot."

                                                Babits Mihály




Ó, Istenem

 

Megtaláltam! Ó Istenem,

Mi igaz az én szívemben!

 

Hallottam pompázatos szavaid,

Hazug, bűnös pásztorokon át,

De csak gyermeki szívem az,

Mi hajdan hitte igazán.

 

Történt egy este, hogy

Adtál egy álmot,

S lettem hitetlenből,

Szent szavú bárdod.

 

Fáradtnak érzem ifjúságom,

Elnehezedett lelkem,

Súly nyomja össze,

Így maradok tán örökre?

 

Választ tőled sem kapok,

Csak kérdések tömkelege,

Imákat már nem mormolok,

Mi kétségbe örökké ejt.

 

Várom! Várom! Várom!

Hová tűnt az álom?

Megtagadtál, tán Istenem?

Bánt, mert felnyílt a szemem?

 

Mosoly van arcomon,

Gyáva vagy, nem állsz elém,

Kárhozott lettem, vagy

más isteni áldást nyertem?

 

Tőlem imát ne várj,

Kimondom mi bánt:

Csak szavaid vannak,

Semmis hatalmad!

 

Tőlem imát ne várj,

Leírt szavaid feledtem,

Elmúlt az időnek árja,

De nem felettem!

 

Tőlem imát ne várj,

Butíts másokat,

Szavadra már nem hallgatok,

Halandó világodból tovább állok!

 

Lettem halhatatlan,

Mert rájöttem ,

Szavak hatalma,

Korbács kezemben.

 

Emberek! Lássatok,

Halljatok, mert eljött

Mire vártatok!

Ne kelljen halnotok!

 

Létezik egy oly világ,

Szívetek ösvénye,

Vezet tán a boldogság,

Megnyugvó homályába.

 

Nem kell látni, hogy halljad,

Ó istenem, elveszett világod,

Halandó lettél. Nézd:

Vörös patak borít, vérzel.

 

Most te rebegsz imát,

Most te áldozol, hogy áldást nyerj,

De nem hallja senki,

De nem akar hallani senki.


    HALTOR

2006

 

Fényképre

 

A valóság kusza képei,

mit festékkel borítottak le,

láthatatlan színek mögött,

hófehér minden.

 

Nem valós mit szemem lát,

ez mind csak álomvilág,

görbe tükör, most min keresztül látok,

ki mutatja meg az igazságot?

 

Fáradtan , fejem zúg, képek

régi  szép ,tiszta emlékek,

várom hogy elém lépjen,

de már nem merem.

 

Nem szólítom magamhoz,

soha többé, nem ,

hisz nem feledhetem,mit tettem,

álomban mit teremtettem.

 

Könny gördül végig ,

hófehér arcomon,

felriadtam, végre vége,

az álomszerű tévelygésnek.

 

HALTOR

2006

Szólj hozzá!

Törékeny, mint az emberi lélek.................

2007.05.24. 12:04 :: Szabad Szellemem



"Sokszor tűnődtem: vajon meddig remél az ember?
Most már tudom: az utolsó pillanatig."
                                         Örkény István






Üveg

 

Karcolt üveg életem,

Békeidőben szendereg,

Vízcseppek folynak végig,

Repedező testemen.

 

Karcolásaim mélyülnek,

Csikorgás. Történt velem,

Hogy kicsordult a könnyem,

A fájdalmak felett.

 

Megrepedt, s mi benne volt,

A világban szétfolyt,

Véremben könny és víz vegyül,

De megértette lelkem mind ezt.

 

Tudtam, fájni fog,

Mert álmodtam már róla,

A kietlenségből kivezető,

Boldogító, fényes szóra.

 

Szilánkokból épül újjá minden,

Ezer árnyként látom,

Nem tud már mit takarni előttem,

Érzem a semmiben,

Az érzékelhetetlen valóságot.

 

Látok mindent, tökéletes.

Érzek, mint szívdobbanás,

Rohan végig rajtam a felocsúdás:

S ismét hallok egy üvegpattanást.

                                                                        
    HALTOR  
  
2007 



Egy világvégi történet

Mikor elvesztem

 

 

Várom, hogy ismét láthassam, de félek

abban a sötétben , amit odakinn éjjel,

mikor  kimehettem  a folyó partjára,

hogy lábamat lóbáljam.

 

Azt mondták, mikor este lefeküdtem,

elvesztem  az este , s sírva kerestek.

Nem értettem, én tudtam hol vagyok,

Egy lombos fa alatt elszenderedtem.

 

Csak  az  bántott, hogy nem volt ki lássa,

boldog arcom, mikor  a rózsa szirmai, lassan–

lassan szálltak a szél markába heverve,

szívemről ebben a pillanatban: hullott le a betonblincs.

 

Már látom, amit csak a megégett képeken,

nem értem , miért kellett a nagy tűz,

bár, ha mindenki rossz volt, s nem bánták,

megérdemelték, a gonoszságuk átkát.



    HALTOR
2006


                                   

                                         Nem

 

Nem hiszik, mit mondok!

Fájdalmak között élem,

A rám kiszabott sorsot!

 

Ne mondja senki nekem:

Hazug minden szavad,

Kotródj te haszontalan!

 

Nem vagyok olyan,

Mint mások, én látok

Egy szebb, jobb világot!

 

 Ne áldjon senki,

De átkot se mondjon rám,

Ne feledjék nevem, mert

Van, még ki szeret tán!

 

Nem hiszem, amit nem látok,

Nem tudom érezni, az igaz

Szabadságot!

 

Nincsenek szavak, s gondtalan

Érzések! Letépem mindet,

Takarodjanak én nem kérem!

 

Nem tudom, mi a jó,

S azt sem mi a rossz,

Hisz én is csak ember vagyok!

 

Nem kell, hogy megmutassák,

Nem kell nekem,

Elveszett a jövőm, hisz

Nincs jelenem!

 

Jajszavam elhalkult,

S tán nem is érdekel már?

Ne feledd, ember voltam,

Hibám rengeteg, mint

Reggel a napnak sugara,

De estére eltűnik,

Minden foszlánya.

Ember vagyok, naiv és érző,

De ki az ki nem így érez,

Mikor fáj a gondolat, hogy

Csupán ember vagy?

HALTOR
2006



Szólj hozzá! · 1 trackback

Világ végi hangulat..................

2007.05.23. 08:25 :: Szabad Szellemem




"Azért esztelen dolog a haláltól félni,
                        mivel a biztosan bekövetkező dolgokat várni kell,
 csak a kétes dolgoktól szoktak félni."
                                                                                                              
                                                                                   Seneca







Egy világvégi történet

Bevezető sorai

 

 

Az ég, felhők mögé bújva lehunyja szemeit.

 

Álompor, fáradt szemek, puha ágyak s ölelő kezek.

Ez mind várja, ha az ember fáradt, s aludni tér.

De sajnos van, kinek csak az éhség s könnycseppek

jutottak pihe–puha maci helyett.

 

Bár, még nem is olyan régen, mikor sütött a nap,

fen az égen, hol szállt a sok szép madár,

a nagy tüzek előtt, mikor még a virágok illata

betöltötte a játszóteret s nem a puskapor és a vér.

 

Azt mondja a papám, hogy ilyen tűzvész már volt,

csak azt másképpen hívták, már kétszer mindent ellepve,

tönkretette mit felépített, nem csak az ember, hanem

az a szép, s illatos, zöld boldogító természet.

 

Ma volt az első nap, hogy látom az eget, mióta

megszülettem, csak a kék falak, mint a szekrény fiókja

egymásra hajtogatva, idős s fiatal, fiuk s lányok.

Eddig a beton földben éltem, de most már : hív a természet.

 

Tizenkét éve , nem léptem igazi földre, szép fűre,

de nem is tudtam volna, mert fogságban születtem

erre a szép világra, egy letisztult s megcsappant

kihalóban lévő, de patkányként küzdő utópiába.

 

Nem is tudhatok többet, azt mondták a vének,

ha nem akarunk bajt a fejünkre, inkább csak aludjuk

meg ha van mit akkor együnk.

De ha ilyen szép az ég, akkor felteszek néhány kérdést.

 

MÉRT…?

De nem tudtam befejezni, mert jött egy nagy szél,

s huss, elfújta a napot az égről, este lett,

mindenki aludni tér, s nincsen ki szép virágokról,

vagy álombeli  utat tenne  a szivárványon.

 

Ne lehessen e nap szépséget soha elfeledni.

–mivel találtam egy füzetet meg szenet–

Naplómnak bevezetőjévé teszem.


HALTOR

2007.05.22





Utolsó szívdobbanás

 

 

Hang, mozdulat,

ajkaidon vér fakad,

könnycseppek taván,

várod a megváltást.

 

Egyszer, majd ha ott leszel,

a vérözön, messzi tengerén.

Tűzvihar, s jégeső szabdalja,

boldog s nyugodt arcodat.

 

Kívánod minden eddigi boldogságod,

fájdalom, s vétek mi koholmányok,

elveted, mint megannyi zaját,

életed boldogtalan pillanatát.

 

Millió kép, villog előtted,

nem is tudod melyiket, szeretted,

fájdalmas, kínzó tömegek,

tolonganak most előtted.

 

Hitted a túlvilág fényeit,

hisz van ki még kérheti,

földi élet kínjai után,

a másvilág csendes búját.

 

Összeteszed kezeid, imát mormolsz,

hisz minden mozdulatod a végső,

gondolataid már máshol járnak,

halálvágy és megváltás,

életben utolsó szívdobbanás.




    HALTOR

2006




Utolsó gyermek

 

 

Fájó lélek sír s könnyezik,

örök szomorúság övezi.

 

Vonul a kaszás s könny szemében,

utolsó lélek a halál könyvében,

a lélek s a test mi törékeny.

 

Rettegő gyermek, fájdalom ittasan nevet,

szélsüvit, s a sötét fellegek felett,

a mennyei kórus megváltásért rebeg,

 

Utolsó ember a földön, fiatal elme,

nem fogta még fel él vagy hal e.

 

Álszent igazság, szívébe vág,

árulás, gyilkosság, s végül halál.

 

Küzd akár az elejtett vad,

de szíve örökké szabad marad.

 

Rettegne, de tudja nincs miért,

hiába könyörögne úgy is elvész.

 

Jő a halál, de ő csak nevet,

mert nem feledi mi is a szeretet.


HALTOR

2006

Szólj hozzá!

Nyugalom...................

2007.05.22. 12:22 :: Szabad Szellemem

"A föld: az anyaöl – s a kripta mélye;
Folyvást temet – és folyvást szül a méhe."

                                                William Shakespeare


Nyugodt kő

 

 

Kipattan a tó partjára,

s nyugodni tér,

Bár merre-merre vitt az ár?

Kicsi barát!

 

Szép, s sima, szinte lágy,

emlékeid,

Mint egy megtermett kártyavár,

zokognak.

 

Nem kell könnycsepp, nem kell már,

elmúlt az ár,

nem sercen ki többé testedből

vészmadár.

 

Köveknek legszebbike,

élő mese,

tudás mi tőled reánk vár

mint a főnixmadár.

 

Ott a földön heversz,

oly tehetetlen,

könnycseppen hullik rád,

kezembe veszlek, s szeretlek,

mintha gyermek volnál.

HALTOR

2007

POKOL, FÖLD, MENNY

 


Csillagok porából építettem hidat,

Álmok útján jártam, ajkaimon ima,

Regét mondani, majd elhallgatni.

 

Távoli vidéken, de nem a mesékben,

Itt nincsen igazság, és jók erénye,

Semmi sem fekete vagy fehér.

 

Mindenki jó, ki ad, s teremt,

Reményt vagy fellegek felett

Szemernyi könnycseppekből szeretetet.

 

S rossz ki látja a valót,

Az igazság fájó kínjait, ahol

Megterem a valóságot alkotó.

 

Minden parányi porszem,

Csak pillanatokig egész,

Mert széthullik minden, szerteszét.

 

Megtalált bár, nem feledem,

Minden ekkor erről szólt: szerelem,

Egyszer lenn, aztán egyszer fenn.

 

Csatákat nyerni, az égbolton,

Véráztatta macskaköves úton

Pokoli valóság s mennyei  álom világ.

 

E kettő kell nekem: Szabadság s szerelem,

Nem feledem: hazám tán az egyetlen,

S szerelmem az örök , kiért szenvedhetem!

 

Szenvedhetem, s boldogságban úszva,

A földön járó emberek között,

Látva a valóságot, megteremteni,

A pokol földi menyországát!

HALTOR

2007


Szólj hozzá!

A művészet szeretete jegyében.....

2007.05.21. 12:48 :: Szabad Szellemem

Egy mesével kezdeném...............

             Mese a XXI. századnak



Egy fehér pappír egy rejtett fiókból, s tinta mi szépen ír,

Ha kell egy mondat, mi ma is mint régen segít.

 

Minden történet, mely igazat, s becsületeset tanít,

Magasztalja a lelket, s a becstelen rosszal szakít.

 

Fabula mind mit gyermeknek mesél,

De gyermek mind ki még hiszi, hogy van erény.

 

Nem kell varázslat, csoda vagy gonosz boszorka,

Elég, ha tudjuk, élnek kik még rosszat akarnak.

 

Nem szándékosan, van ki nem akarva,

De kezén szárad sok ezer ember nyomora.

 

S vannak kik készakarva, mert önzők s gyarlók,

Eltipornák, kik nem hódolnak. S rosszabb, jő, mint a halál.

 

Miben hisznek, elcsavarva, hazug szavakat adnak,

S a nép ezt látja, akarva akaratlan.

 

Nem minden szó igaz, soha sem mit áruló szája formáz,

Sohasem szent mit bárki ezen a földön elénk tár.

 

Vannak , kik mint a gonoszok áldozatai,

Már nem félnek, hisz nincs mit veszíteni.

 

Már nem ostorral ítél a bíró, ha szívtelen a király,

Inkább csak nevet, mert tudja, hogy az élőn nevethet.

 

Bár, jobb lenne, ha e mesében vasvillát s husángot

Fogna kinek ép lába, feje s keze.

 

Bár manapság, élesebb a láncnál, a mérges mézzel telt szó,

S nem kell ölni, hisz a nyomor, ha ítél a bíró: mindenható.

 

Hinni kell, mert jőni fog, hinni kell, mert jőni kell,

Egy olyan világnak, hol mesékben ismét minden helyreállhat.


 

HALTOR

2007.05.20.


oly korban...

 

 

oly korban élek én a Földön,

mikor minden mit szerethetnék,

parttalanul eltévedt a sötét egekben.

 

sajnos, sok minden nem változott,

a nép, az isten adta nép,

fotelből bámulja  mit ád a tévé.

 

csak akkor süt a nap arcára,

ha a képernyőn nyaralni készül családja,

s menni is csak ide jár, a kocsmába.

 

gyenge minden mi egyéni lenne,

kellemetlen s lehetetlen szeretni.

lantot már nem fog senki,

tehát már sajnos nincs mit félretenni.

 

kik még remélnek,

reménykedem csecsemőben , ki csak alszik,

hiszi , hogy lesz még jövője e nemzetnek,

mert a hamvakból talpra nem kelhetnek.

 

hinni még, hinni kell,

eljő a nagyszerű halál,bár,

már mindegy, nem maradt más,

mint a szenny az úságok címlapján.


HALTOR

2007.05.20

 



S.M.S.


Megvillan egy fénypont: üzenetem érkezett,

Rövid is, tömör is, kevés is, sokk is.

 

Karaktereket számol, s törli a betűket,

Hiszen: el kell férnie az életemnek egy sms-ben!

 

Nem olvassa már senki sem életrajzom,

Ha nincsen benne trendi mozgókép.

 

Nem mondom! Jó ha gyors a locsi-fecsi beszéd,

De áljunk meg egy szóra!A gombnyomásokat hanyagolva!

 

……………………..! Na ugye.

Még mindig sokkal szebb egy kézzel írt borítékos levél!

HALTOR

2007.05.20.

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása